Mózes I. könyve 3. rész

   1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten 
      teremtett vala,és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten,
      hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
   2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
 
   3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá
      Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. 
   4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; 
   5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoz-
      nak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosz-
      nak tudói. 
   6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek,
      és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsé-
      ből,és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. 
   7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítele-
      nek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának 
      magoknak. 
   8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár 
      vala; 
      és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái 
      között. 
   9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? 
  10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezíte-
      len vagyok, és elrejtezém. 
  11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a 
      fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? 
  12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem 
      arról a fáról, úgy evém. 
  13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig 
      monda:  A kígyó ámított el engem, úgy evém. 
  14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott 
      légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port 
      egyél életed minden napjaiban. 
  15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod
      között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak 
      sarkát mardosod. 
  16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, 
      fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig 
      uralkodik te rajtad. 
  17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, 
      és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: 
      Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle 
      életednek minden napjaiban. 
  18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. 
  19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, 
      mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. 
  20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett 
      anyja minden élőnek. 
  21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és 
      felöltözteté őket. 
  22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy,
      jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy sza-
      kaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: 
  23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a 
      melyből vétetett vala. 
  24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala
      felől a kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet 
      fájának útját.