Dániel próféta könyve 3. rész


   1. Nabukodonozor király csináltata egy arany állóképet, magassága
      hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatá azt a Dura mezején,
      Babilon tartományában. 
   2. És Nabukodonozor király egybegyűjteté a fejedelmeket, helytartókat,
      kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket
      és a tartományok minden igazgatóját, hogy jőjjenek az állóképnek 
      felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala. 
   3. Akkor egybegyűlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák,
      kincstartók,tanácsosok, törvénytevők és a tartományok minden igaz-
      gatója az állókép felavatására, a melyet Nabukodonozor király 
      állíttatott, és megállának az állókép előtt, a melyet Nabukodonozor
      állíttatott. 
   4. És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek
      és nyelvek! 
   5. Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak,
      dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok
      az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott. 
   6. Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az
      égő, tüzes kemenczébe. 
   7. Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hár-
      fának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a 
      népek, nemzetségek és nyelvek, és imádák az arany állóképet, a melyet
      Nabukodonozor király állíttatott. 
   8. Elmenének azért ebben az időben káldeabeli férfiak, és vádat emelének
      a zsidók ellen; 
   9. Szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj! 
  10. Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt 
      meghallja a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és
      mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany 
      állóképet; 
  11. A ki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égő, tüzes 
      kemenczébe. 
  12. Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni tartomány gondviselésére ren-
      deltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged,
      oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, a me-
      lyet felállíttattál, nem imádják. 
  13. Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy 
      hozzák elő Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a
      király elé. 
  14. Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! 
      Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é 
      az arany állóképet, a melyet felállíttattam? 
  15. Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterá-
      nak, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, le-
      boruljatok és imádjátok az állóképet, a melyet én csináltattam. De ha
      nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemenczébe; és kicsoda
      az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimből? 
  16. Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabu-
      kodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked. 
  17. Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az
      égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít 
      minket. 
  18. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek
      nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem 
      imádjuk. 
  19. Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ő orczájának színe elválto-
      zék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; azért szóla, és meghagyá, hogy 
      fűtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befűteni. 
  20. És meghagyá a legerősebb férfiaknak az ő seregében, hogy kötözzék meg 
      Sidrákot, Misákot és Abednégót, és vessék őket az égő, tüzes kemenczébe. 
  21. Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és egyéb 
      öltönyöstül megkötöztettek, és az égő, tüzes kemenczébe vettettek. 
  22. A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze
      rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és 
      Abednégót felvitték, megölé a tűznek lángja. 
  23. Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égő, tüzes kemen-
      czébe esék megkötözve. 
  24. Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az
      ő tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tűz közepébe megkötözve? 
      Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király! 
  25. Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében,
      és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint 
      valami istenek-fiáé. 
  26. Nabukodonozor ekkor az égő, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és
      monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki
      és jőjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tűz 
      közepéből. 
  27. És egybegyűlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király taná-
      csosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tűznek semmi hatalma nem 
      lett az ő testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az ő alsó 
      ruháik meg nem változtak, és a tűz szaga sem járta át őket. 
  28. Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és
      Abednégó Istene, a ki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szol-
      gáit, a kik ő benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és vesze-
      delemre adták az ő testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az
      ő Istenökön kivül. 
  29. Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást
      mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak
      háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadít-
      hasson. 
  30. Akkor a király nagy tisztességre emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót 
      Babilon tartományában. 
  31. Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az
      egész földön lakoznak, mondá: Békességetek bőséges legyen! 
  32. A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten,
      illendő dolognak tartom megjelenteni. 
  33. Mely nagyok az ő jelei és mely hatalmasak az ő csudái! az ő országa örökké-
      való ország és az ő uralkodása nemzedékről nemzedékre száll.