Mózes I. könyve 32. rész
1. Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
2. És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé
annak a helynek nevét Mahanáimnak.
3. Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir
földébe, Edóm mezőségébe,
4. És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak:
Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind
ekkorig.
5. Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim,
azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak
szemeid előtt.
6. És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyád-
fiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
7. Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat,
a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
8. És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt
sereg megszabadul.
9. És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak
Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te
rokonságod közé, s jól tészek veled:
10. Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a
melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala
által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert
félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
12. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat
olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik
sokasága miatt.
13. És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot
Ézsaúnak az ő bátyjának:
14. Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
15. Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot:
húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
16. És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgá-
inak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.
17. És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és
megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek
előtted?
18. Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én
uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.
19. Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a
nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor
vele találkoztok.
20. Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik
vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután
leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
21. Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
22. Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és
tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
23. Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét
valamije vala.
24. Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a
hajnal feljöveteléig.
25. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgó-
csontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való
tusakodás közben.
26. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób:
Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
27. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
28. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem
Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29. És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet.
Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
30. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent
színről színre, és megszabadult az én lelkem.
31. És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít
vala csípőjére.
32. Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai
napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
|