Lukács Evangyélioma 2. rész
1. És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki,
hogy mind az egész föld összeirattassék.
2. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt
a helytartó.
3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid
városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és
háznépe közül való volt;
5. Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és
várandós vala.
6. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
7. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a
jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak
és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé
őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy
örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid
városában.
12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni
a jászolban.
13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik
az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség,
és az emberekhez jó akarat!
15. És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a
pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e
dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis
gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok
nékik mondottak.
19. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20. A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind
azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21. És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék,
nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogan-
tatott volna anyja méhében.
22. Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint,
felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23. (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az
Úrnak szenteltessék),
24. És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr
törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25. És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az
ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a
Szent Lélek vala ő rajta.
26. És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a
míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27. És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust
bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28. Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
29. Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint,
békességben:
30. Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31. A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32. Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek,
az Izráelnek dicsőségére.
33. József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle
mondottak.
34. És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez
vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a
kinek sokan ellene mondanak;
35. Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai
nyilvánvalókká legyenek.
36. És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből
(ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt
férjével,
37. És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el
a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel
és nappal.
38. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő
felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39. És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének
Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40. A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve
bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
41. Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42. És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep
szokása szerint;
43. És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visz-
szamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
44. Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet
menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
45. És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46. És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között
ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
47. És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az
ő feleletein.
48. És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért
cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek?
Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem,
a melyek az én Atyámnak dolgai?
50. De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
51. És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő
anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az
Isten és emberek előtt való kedvességben.
|
