János Evangyélioma 19. rész
1. Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.
2. És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék,
és bíbor köntöst adának reá,
3. És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul
csapdossák vala őt.
4. Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom
őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne
semmi bűnt.
5. Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst
viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
6. Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák,
kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg!
Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek
meg, mert én nem találok bűnt ő benne.
7. Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi
törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává
tette magát.
8. Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább
megrémül vala;
9. És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak:
Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
10. Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é
hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam
van arra, hogy szabadon bocsássalak?
11. Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről
nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a
ki a te kezedbe adott engem.
12. Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani;
de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod,
nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi,
ellene mond a császárnak!
13. Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá
Jézust, és űle a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet
Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.
14. Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda
a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
15. Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el,
feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus:
A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek:
Nem királyunk van, hanem császárunk!
16. Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék.
Átvevék azért Jézust és elvivék.
17. És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya
helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:
18. A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és
másfelől, középen pedig Jézust.
19. Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez
vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
20. Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel
vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala:
és héberül, görögül és latinul vala az írva.
21. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei:
Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta:
A zsidók királya vagyok.
22. Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.
23. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő
ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek,
és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről
mindvégig szövött.
24. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk
sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely
ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot
vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
25. A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja,
és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és
Mária Magdaléna.
26. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az
a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony,
ímhol a te fiad!
27. Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az
órától magához fogadá azt az a tanítvány.
28. Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy
beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
29. Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot
töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő
szájához.
30. Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett!
És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
31. A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne
maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak
napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak
lábszárait és vegyék le őket.
32. Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait
és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg;
33. Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott,
nem törék meg az ő lábszárait;
34. Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát,
és azonnal vér és víz jöve ki abból.
35. És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága;
és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
36. Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás:
Az ő csontja meg ne törettessék.
37. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit
általszegeztek.
38. Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József
(a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól
való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét.
És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
39. Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először
Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy
száz fontot.
40. Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe
illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
41. Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és
a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett
vala.
42. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala,
abba helyhezteték Jézust.
|