Mózes II. könyve 34. rész
1. És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az
előbbiekhez,
hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi
táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
2. És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre,
és állj ott előmbe a hegy tetején.
3. De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az
egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.
4. Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és
felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr
parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.
5. Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén
kiáltá az Urat:
6. És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas
és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú
és igazságú.
7. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket
és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az
atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és
negyedíziglen.
8. És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét.
9. És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon
az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi
vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.
10. Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt
csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön,
sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között
te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én
cselekszem veled.
11. Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm
előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust,
Khivveust, Jebuzeust.
12. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek
lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen
közötted.
13. Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat,
és vágjátok ki berkeiket.
14. Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve
féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.
15. Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosa-
ival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és
áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő
áldozatukból.
16. És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy
mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te
fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén.
17. Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
18. A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovász-
talan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap
ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
19. Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden
hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első
fajzása.
20. De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem
váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet meg-
válts, és ne jöjjön üresen előmbe senki.
21. Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás
és aratás idején is pihenj.
22. A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor;
meg a betakarás innepét is az esztendő végén.
23. Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak,
Izráel Ura Istenének színe előtt.
24. Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és
senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te
Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor.
25. Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét inne-
pének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
26. Földed zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek
házába. Ne főzz gödölyét az anyja tejében.
27. És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezek-
nek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és
Izráellel.
28. És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem
evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait,
a tíz parancsolatot.
29. És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezé-
ben vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla)
Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy
Ővele szólott.
30. És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy
az ő orczájának bőre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.
31. Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei
mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.
32. Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá
nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.
33. Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn
orczájára.
34. És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a
leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak,
a mi parancsot kapott.
35. És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a
Mózes orczájának bőre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá,
mígnem beméne, hogy Ővele szóljon.
|